2020 szeptemberében hoztuk létre első közös előadásunkat az Ars Sacra fesztivál felkérésére. Lackfi János: Hinták című drámája kapcsán több női témát érintettünk és ez a közös alkotási folyamat érlelte meg bennünk, hogy érdemes lenne ebben a témában jobban elmélyedni.
Úgy érezzük, hogy a feladatunk résztvenni a női identitásról, szerepről és hivatásról szóló gondolkodásban.
Olyan nők életéről készülő összművészeti előadások-, felolvasószínházi-, zenés-irodalmi estek és előadásokat követő feldolgozó foglalkozások létrehozása, akiknek életereje megkérdőjelezhetetlen és életük felmutatja az eddig leírt női attribútumok értékét.
Előadásainkban azt is vizsgálni szeretnénk, hogy mi okozza a nő összeroskadását és keressük, hogy hogyan tölthetné be apotropaikus (óvó; rontás ellen védő; bajelhárító) szerepét.
„Nem az emancipálódott, férfival egyenlővé tett nőnek, hanem az örök nőiességnek lesz nagy jelentősége.”
N. A. Berdyaev
Lelkesít, hogy alkotómunkám mellett a dráma- és művészetpedagógiai módszerek segítségével a gyerekek fejlődését támogathatom.
Szeretek a természetben időt tölteni, elcsendesedni, ilyenkor mindig rácsodálkozom a teremtett világ szépségére. Szabadidőmben szívesen olvasok, számomra kedves emberekkel találkozom, színházat, filmet, kiállítást nézek.
Általános iskolás koromban a tanáraim azon vitatkoztak, hogy orvos vagy színész lesz belőlem. Gyógytornász és színész lettem. Szeretek csendben lenni. Egy napos, őszi tájban szívesen ücsörgök órákig. Ilyenkor érzem a leginkább, hogy élek és boldog vagyok. Szeretek vonaton utazni, mert olyankor valahogy beindul az agyam, tervezek, átlátok, megvalósítok. Egy hosszú nappali vonatozás egyszerűen felemelő.
Hatalmas élmény és tapasztalat számomra a nagyvárosok óriási koncerttermeiben játszani, de nagyon fontosnak tarom azt, hogy a komolyzene eljusson olyan kis településekre is, ahol az embereknek nagyon kevés lehetőségük van részesülni abban a csodálatos érzésben, amit egy koncert élménye adhat.
A szakmám teljes mértékben kitölti az időm és ez igazán boldoggá tesz. Amikor nem zenélek, olyan koncerteket hallgatok meg, amelyek lelkileg is feltöltenek. Érdekelnek a kortárs magyar filmek, könyvek és képzőművészeti kiállítások. Amikor csak tehetem, világot látok, utazok.
A zenélés mellett nagyon értékesek számomra az olyan beszélgetések, melyek feledtetik velem az idő múlását.
Szeretek finomakat enni és a természetben lenni. Egy jó könyv, koncert, vagy előadás mindig feltölt, a táncolás pedig képes legbelül is megmosolyogtatni.
Amikor tehetem, sétálva közlekedek, mert olyankor apró részleteket fedezek fel a környezetemben.
A zeneszerzés munka, de első sorban hivatás számomra. Szabadidőmben szeretek kiállításokat nézni, kávézókba járni, inspiráló emberekkel beszélgetni, nagyokat sétálni és egy-egy utazás kapcsán új helyeket felfedezni. És olykor szeretek jókat nevetni értelmetlen apróságokon.
Számomra a művészetnek olyannak kell lennie mint egy körtánc, amibe mindenki beléphet és amiben mindenkinek helye van nyelvtől, kultúrától vagy vallási hovatartozástól függetlenül. A hit is egy ilyen dolog. Szeretem a természet csendjét, mert abban sok kérdésemre választ kapok. Leginkább a tárgyak és bábok világában érzem magam otthonosan, nagy élmény számomra minden utazás, egy távoli kultúra megismerése és egy jó beszélgetés egy csésze forró zöld tea mellett.
A Hinták vagy érzékenyen pedzegeti azokat a tabukat, amelyek minden szülő- gyermek páros közt megjelennek, vagy éppen kőkeményen tolja a közönség arcába az addig visszafojtott fájdalmakat, a hitünkben való megingás súlyos terhét, majd a visszatalálást Istenhez, a haragot és a megbékélést.
Lackfi János a kortárs magyar irodalom méltán egyik leghíresebb és legolvasottabb szerzője. Hinták című darabját, mely alapját valós események adják, két erdélyi származású, jelenleg Magyarországon élő színművésznő, Tarjányi Krisztina és Molnár Enikő, egy fiatal kortárs zeneszerző, Varga Abigél, egy erdélyi grafikus, Ilyés Mariann, valamint egy cselló- és egy fuvolaművész vitték színpadra.
Vörös a haja, kék a szeme, huncut mosolya és babos a szoknyája.
Miközben épp a kis kuckója tetején a teáját szürcsölgeti, furcsa dolog történik: egy hatalmas fekete kalap akarata ellenére a fejére száll, sőt egyenesen elnyeli. Matild ellenkezik, teljes erejével küzd, de a kalap erősebbnek bizonyul nála. A kalap alatt különös dolgok történnek vele, egy új világot fedez fel, amelynek szépsége felelőssé, nyitottá és elfogadóvá teszi.
Matild történetét Lázár Ervin: A kalapba zárt lány című meséje, illetve András Tünde képzőművész illusztrációi inspirálták.
Márton Áron gondolataira és Fecske Orsolya csodálatos animációjára épült zenés irodalmi inspirációnk.
A Crescendo Magyarország és a Variart Ensemble művészeivel közösen hoztuk létre a pandémia idején.
Nézőink írták az előadásról:
"Igazán szép lett. Éreztem, hogy ahogy lelassít és megállít a zene, a gondolatok. Nem lehet gyorsan bekebelezni, hanem hagyni kell, hogy átjárjanak a gondolatok, a zene" - M.M., Marosvásárhely
"Gyönyörű felvétel!!! 🙂
És nagyon szép a párhuzam és az összeszerkesztés az animációval." V. A., Budapest
Húsvéti zenés irodalmi inspiráció. Pio atya gondolatai és Sajgó Szabolcs versei alapján.
Közreműködtek a Crescendo Magyarország művészei.
Visky András Júlia című monodrámája alapján készült felolvasószínházi előadásunkat a Párbeszéd Házában mutattuk be.
Közreműködtek a Crescendo Magyarország művészei.
2025-re tervezzük az előadás színpadi változatát, amelynek szövegkönyve Visky Júlia: Három kereszt, Visky András: Júlia és Kitelepítés című könyvei alapján készül.
Legyen partnerünk az előadás létrehozásában:
A Hinták hitünk és életünk alapkérdéseivel zsonglőrködik, a Kariatida Alkotócsoport két erdélyi származású színésze, Tarjányi Krisztina és Molnár Enikő pedig elemi erővel keltik életre a nőfigurákat, komédiáznak, balhéznak, harcolnak önmagukért és a másikért. No meg Istenért. Mert hogy ez a történet a magasban zajlik, a Minden ágán, ott ahol ül a szívünk. Meg a hitünk. És rémüldözik és megpihen és zuhan és időnként repül.
Lackfi János
író
A férfi író, Lackfi János, négy nő figuráján keresztül mutatta be a történetet, amit hat nő közösen, mindenki saját tudását beleadva újraértelmezte, és feltöltötte élettel. A két színész (Tarjányi Krisztina Irma, Molnár Enikő), rendező nélkül ment a történet mélyére, saját maguk megéléseit és nézőpontját belehelyezve játékmódjukba. A két zenész, egy csellista (Agárdy Eszter) és egy fuvolista (Pethő Rebeka), nagyon jól kiegészítette Varga Abigél zenéjét játszva, és misztikus, mély hangulatot adott ennek az egy óra húsz percnek. Illyés Mariann groteszk grafikái pedig már a bejáratból odakiáltottak, hogy – „Hé, itt lesz valami!” – Szenvedés és szárnyalás elegye, ami elvisz egy másik dimenzióba.
Drag & Drop Website Builder